Keresgélek az újévre valami egyszerűt, szívhez szólót, találok szép verseket. Majdnem tetszenek, némelyik ismerős is egy kicsit, talán régről. És akkor a fészbukon, hol is másutt, találkozom Ildi versecskéjével. Hogy ő a szerző, szerényen nem írja ki. És a vers éppen olyan, amilyet szerettem…

Ezt a verset talán sokan ismeritek. Én három-négy éve ismertem meg, akkor nagyon mélyen érintett, és azóta is, ha újraolvasom, ugyanazt érzem mindig: rettenetesen sajnálom a farkast, magunkat, mindenkit, amiért ugyanazt, ugyanúgy, újra és újra megteszik velünk, megtesszük…

Ez a vers már kislány koromban tetszett. A kicsi lány és Gryllus Vilmos hangja olyan megkapó, hogy időtlenül szép lesz tőle a dal.(Mint a jó dalok és jó versek általában :)