A múlt hetekben olvastam egy nagyon kedves riportot egy meseíróval. Akkor tudatosodott bennem: nagyon sok egeres mese lehet... Mentségemre szolgáljon, nagy gyerekeim vannak, az utóbbi időkben nemigen olvastam mások egeres meséit... De egy jó ideje írni kezdtem a magaméit. Nem tudom, miben különböznek a többitől, vagy hasonlítanak, egy biztos: az enyémek a mi padlásunkon történnek... :)                                                                                     

   Dagi búsan nézte magát a tükördarabban. ”Mintha már megint híztam volna egy grammot!” Lemondóan sóhajtott, fogta a táskáját és elindult az iskola felé.

Az iskola az üveges könyvszekrény alsó polcán volt itt a padláson, világos és kényelmes, igaz, hogy csak egyetlen osztályból állt. Mind ide jártak, a három Cinn gyerek, a Búzáék két gyereke és Cinkotai Cili meg az öccse, Tomi, aki mellesleg Dagi jóbarátja volt. Sőt, még a rátarti Nyest család egyszem porontya is, Nyafi.

A tanítónéni nyugtalanul mozgatta a bajuszát::”Gyerünk, gyerünk, becsengettek!”

Dagi lihegve ért az ajtóhoz, Tomi két ugrással utolérte. ”Naaa, nem férek el tőled”- mondta, és félresodorta. Dagi megbántottan ült a helyére. A matek aztán elterelte a figyelmét. Imádott számolni: ha öt dióból elrágunk kettőt, hány dió marad? A szünetben azonban a magfociból is kihagyták. „Megvan a létszám, Dagi, de tartaléknak jó leszel !”

Szomorúan üldögélt a pálya szélén, eszegette a szalonnás szendvicsét, mikor Cili ült le mellé.”Szia, Dagi, adsz egy harapást? ”Daginak régóta tetszett Cili, és bármit szívesen adott volna neki, (például épp most rágott simára egy cseresznyemagot) de pont a sz a l o n n á s   sz e n d v i c s b ő l ?” Hö.. khömmmö..öhhö…”mondta Cilinek a félrenyelt falattól..” Jó, fújd fel a szendvicsedet” – állt fel Cili. ”Nem is szeretem a szalonnát. Hizlal.”

              A meccsnek hamar vége lett, a tartalékra persze nem került sor. Dagi lógó orral, egyedül indult hazafelé, az éjjeliszekrénybe.(A nagyobbikba!) A többiek nem tartottak vele, de neki sem volt kedve velük menni, pedig jó bulinak ígérkezett a dolog: egy egészen nagy, cirádás fotel került a padlásra, állítólag rugók is vannak benne, meg jó csúszós a karfája.

„Talán valami baj lehet velem” – töprengett Dagi - akinek egyébként Cinn Dani volt a becsületes neve – „úgy látszik, senki sem szeret. Talán nincs is mit szeretni rajtam…”

A testvéreire gondolt, akik most mind ügyesebbnek, okosabbnak, de leginkább soványabbnak tűntek, mint ő. Na jó, lehet, hogy okosabbnak nem.

A tükördarab elé ért. „Létezik, hogy egyszer majd bele se fogok férni a tükörbe???” - nézett farkasszemet a tükörképével. Aztán szeretett volna ordítani egyet, meg elszaladni, de egyik sem sikerült. A tükörből, a háta mögül egy ismerős szempár villogott rá – Macskássy Frigyesé, a nagy szürke kandúré.

”É-é-é-n… ne-e-m...”- kezdte védőbeszédét földbe gyökerezve, de nem kellett folytatnia. Frici megvető pofával eltűnt a tükörből. Kevesen tudták róla, mert gondosan titkolta: vegetáriánus volt.

De Dagiban ekkor már elszabadultak az indulatok. ”Kész, elegem van mindenből! Engem nem szeret senki!! Még a macskának se kellek! ” És elhatározta magát: ”Világgá megyek!!!”

És tényleg világgá ment.

Ez itt a padláson abból állt, hogy felkapaszkodott a padlásablakhoz. Erőlködve kinyitotta és lihegve kimászott a tetőre.

”Ha látna most Tomi! Vagy Cili!!!” – nézett körül elégedetten.

Nem nagyon ismerte a háztetőt, eddig csak egyszer volt kint. Óvatosan lépegetett. Megörült, mikor a szélére ért, és végre egyenesen menetelhetett…aztán egyszerre csak…hutty….és tödömtödöm...és nyekk. ”Te jószagú sajt, mi történt?” - gondolta. ”Leestem? Hol vagyok?” Próbált felállni. Érezte, hogy valamin fennakadt, és hogy alatta mélység van….. Fájt mindene...”Segítsé-é-é-g!! Segííítsééég!!!! Gííítség!! Ééég!” - visszhangozta hangját az ereszcsatorna, amibe belepottyant, és aminek a közepén, egy rácson fennakadt. Lent a csatorna aljánál érdeklődve várakozott Fehér Mici cicamama, aki aznap még nem ebédelt.

Dagi kétségbeesett kiabálását Nyest úr hallotta meg.

Azonnal a helyszínen termett, felmérte a helyzetet és cselekedett. Ting – ding – ding – ding –ding - szólt a félrevert vészcsengettyű. Pár perc múlva a padlás apraja-nagyja ott tolongott a kerek és félelmetesen mély nyílás körül.

”Tarts ki, Dagiii!”- süvöltötte Tomi lefelé.”

”Jaj, kis drágám, bírod még?” – aggódott Cinn mama rezgő bajusszal.

”Csak semmi pánik!”- rendelkezett Cinn papa. ”Legjobb, ha nem mozdulsz!”

„Akkor én most pácban vagyok?” - gondolta Dagi, és igyekezett nem lefelé nézni. ” Mindenki nekem jött segíteni... Még Nyesték is?” – és majdnem elsírta magát az örömtől..

„Jövüünk, Dagiiii!!!” - kiabált mindenki, és ahogy felpislantott a magasba, látta, ahogy sorban ereszkednek a mélybe, egymás farkába kapaszkodva, megragadják a mancsát, húzzák, és ő már fent áll, és mindenki ujjong és őt ölelgeti….És Cinkotai Cilinek még a könnye is potyog….

„De hiszen ezek engem szeretnek!!!” – ragyogott fel Dagiban a felismerés és most már tényleg sírt örömében…Hirtelen úgy érezte, hogy ő is mindenkit nagyon szeret, Nyestéket és Macskássy Félixet is beleértve.

           „Nem értem, mit rajcsúroznak ezek odafenn?! Ünnep van?”– berzenkedett magában Fehér Mici az ereszcsatorna aljánál és kelletlenül odébbállt, valami ígéretesebb egerészőhelyet keresni. Ő ugyanis nem volt vegetáriánus.

Illusztráció: Johana Molina

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.