"Üdvözöllek, Március! Idõbe telik, amíg az ember megtanulja, hogy lehet örülni egy naptári adatnak is. Március külön évszak, semmi köze a télhez, tavaszhoz. Külön világítása van. Még nincs növénye, csak a hóvirág, ez a minta érték nélkül." (Márai Sándor:Négy évszak / Március)

Ébredezik a mi kertünk is. Az első útjaim a kertbe nem voltak valami fennköltek: a kutyák alkotta "kisplasztikákat" tüntettem el. A hóvirág szinte január végétől tartotta a frontot mostanáig. Aztán jöttek a krókuszok, a nárciszok, és egy pici barkafa is hozza szőrös kis teremtményeit. (Barkaág. Emlékszem arra a hajdani kislányra, aki egy kis barkát, mint parányi nyuszit, gyufaskatulyában, vattában babusgatott hetekig...) Aztán a reggelek: olyan, mintha húsz rigó fütyülne, sok más kis füttyel kísérve, egy kakas is beleéktelenkedik valahonnan, hatkor pedig megszólal a közeli templom harangja. (Színtiszta idill! :)  Ilyenkor szoktam hálát adni...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.