Így jár az, aki folyton a fészbúkot nézi. Csak telik az idő, csak még ezt, jaj de érdekes, lájkolom, mik ezek, ezt még elolvasom, de jó, ki ez, tetszik, de nem lájkolom, nem lehet mindent lájkolni ami tetszik, kell egy határt húzni, kicsit tetszik, tetszik, nagyon tetszik... Na. És ezzel töltöm az időmet a saját, személyes, nyugalmas kis blogom helyett. Úgyhogy most igenis lejöttem, és megpróbálok értelmesebb dolgot csinálni, például felteszem ezt a képet. Nosztalgia valahová, ahol sosem voltam, ami sosem volt.

(És aztán megosztom...)                                                 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.